A levegőzés, a napozás testileg-lelkileg egyaránt elengedhetetlen feltétele a gyermek egészséges fejlődésének. A szabad levegőt, a napsugarak éltető hatását egyetlen élőlény sem tudja nélkülözni. A fejlődő szervezetnek fokozott szüksége van rá, szabad levegő hiányában a fejlődés lassúbbá válik.

A friss levegőn való tartózkodás mélyebb, kiadósabb légzésre késztet, javul a keringés, élénkebbé válnak az anyagcsere folyamatok is. Javul a szervezet hőszabályozása, a gyermek edzettebbé válik, az edzett gyermek jobban tud alkalmazkodni, ellenálló képessége a betegségekkel szemben fokozott.

A szabad levegőn való tartózkodás a fertőzés elleni védelem szempontjából is kedvező hatású. Különösen a felső légutak fertőzése esetén fontos, hogy levegőre menjen a gyermek, mert csak úgy tudja elérni, hogy a kilélegzett levegő helyett baktériummentes levegőt lélegezzen be.

Levegőztetésnél figyelembe kell venni az időjárást, a gyermek ruházatát. Nem ajánlatos a levegőztetés: sűrű ködben, orkánszerű szélben és kánikulában.

Hogyan mérjük a lázat? A hónaljban mért hőmérséklet mellett szájban, fülben illetve végbélben is mérhetünk lázat, a végbélben mért hőmérséklet értékéből azonban 0,5 °C-ot le kell vonni. Azaz, ha a csecsemő végbelében 38,1 °C-ot mérünk, akkor a kicsi tényleges hőmérséklete 37,6 °C, tehát még nem lázas. Néhányan fülbe dugható digitális hőmérőt, illetve homlokra tehető hőmérő szalagot használnak. A szakmai ajánlások szerint Magyarországon a hagyományos higanyos lázhőmérők 2009 óta nem kaphatók, így az utóbbi időben átvették a helyüket a pontos és megbízható digitális hőmérők. A kézrátételes hőmérséklet megállapítást semmiképpen se alkalmazzuk, nagyon megtévesztő lehet. Mindig mérjük meg a kicsi lázát, hiszen maximum két percet vesz igénybe, ugyanakkor a kezelés és a láz okának kiderítése szempontjából orvosuknak nem mindegy, hogy mennyi volt a gyermek hőmérséklete.

Mikortól csillapítsuk a lázat? 

Fontos, hogy a láz mindig tünet, nem pedig betegség. Jelez, megmutat valamit, rávilágít arra, hogy valami nincs rendben a szervezettel. A láz a szervezet számára hasznos, hiszen ilyenkor az immunrendszerünk aktívabban működik, a magasabb hőmérsékleten a kórokozók jobban pusztulnak. Ezért szokták az orvosok sokszor javasolni, hogy hőemelkedésre ne adjunk gyógyszert gyermekünknek. A hivatalos magyar szakmai ajánlás szerint már nem kötelező a lázcsillapítás, amennyiben csupán a testhőmérséklet normalizálását szeretnénk elérni, miközben a beteg közérzete jó.Akkor ajánlott a lázcsillapítás, ha a beteg közérzete nagy mértékben romlik. Ugyanezért próbálnak sok szülőt meggyőzni arról is, hogy ne adjunk az első lázra antibiotikumot, hiszen a baktérium elpusztulhat a szervezet természetes védekező rendszere, a magasabb testhőmérséklet által is. Kétféle lázcsillapítási módszer ismeretes, a fizikális és a gyógyszeres, amiket mindig együtt alkalmazzunk.

Hűtőfürdő és Priznitz 

Fizikális lázcsillapítás alatt a hűtőfürdőt és a Priznitzet (állott vizes borogatás) értjük, amelyeket a 2011-es szakmai ajánlás, valamint a betegek tapasztalatai alapján csak abban az esetben indokolt alkalmazni, amennyiben a betegnek jól esik. Amennyiben ellenkezik, kellemetlenséget okoz számára, nem szabad erőltetni. Hűtőfürdő. Hűtőfürdő esetén mindenképp törekedjünk a kíméletességre! Engedjünk a fürdőkádba az aktuális testhőmérsékletnek megfelelő hőmérsékletű vizet. Ültessük bele a kicsit, a csecsemőt alkarunkkal alátámasztva tegyük bele, majd óvatosan, langyos víz hozzáadásával fokozatosan hűtsük a vizet,  kezünkkel kevergetve azt. Arra vigyázzunk, hogy ne hűtsük le nagyon gyorsan a vizet, illetve ne hűtsük le 31 °C alá. Kerüljük el a didergést, mert amellett, hogy kellemetlen a beteg számára, csökkenti a hőleadást, így a láz csillapítását is hátráltatja.  Priznitz, más néven állott vizes borogatás. A régmúlt idők hagyománya miatt még manapság is ismert eljárás a lázas betegek borogatása, ám hatékonysága, illetve az általa okozott negatív élmények miatt ma már nem javallott a testhőmérséklet csökkentésére. 

Gyógyszeres lázcsillapítás Amennyiben a beteg közérzete megköveteli, sor kerülhet gyógyszeres lázcsillapításra. Háromféle gyógyszer közül választhatunk, mégpedig az amidazophen, az ibuprofen és a paracetamol tartalmúak közül. Fontos kitapasztalni, hogy gyermekünknek melyik készítmény válik be a legjobban. Minden szervezet egyéni, így az is egyedi, hogy hogyan hat a gyógyszer a gyermekünk szervezetére, hat-e rá egyáltalán. A paracetamol tartalmú gyógyszerek vény nélkül kaphatóak patikákban, kúp, szirup illetve tabletta formájában, láz- és fájdalomcsillapító hatással is rendelkeznek. Fontos, hogy megfelelő dózisban adjuk!  Az ibuprofen tartalmú gyógyszerek szintén kaphatóak szirup, kúp és tabletta formájában. Az amidazophen tartalmú készítmények kúp és tabletta formájában szerezhetőek be.  Szalicilsav tartalmú gyógyszereket 10 év alatti gyermekeknél ne alkalmazzunk, ugyanis vírusfertőzés alatt történő használata súlyos májelégtelenséget okozhat!

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/188/laz-es-lazcsillapitas

Szerző: WEBBeteg – Dr. Szimuly Bernadett, általános orvos 

A védőoltások az úgynevezett aktív immunizálás eszközei. Ez azt jelenti, hogy az élő, legyengített kórokozót, elölt kórokozót vagy a kórokozó valamely alegységét tartalmazó oltás beadása után a szervezet saját immunválasza hozza létre a védő hatást. Legyünk tisztában a kötelező és a szabadon választott védőoltásokkal. Létezik passzív immunizálás is, ilyenkor már kész immunglobulint juttatnak be a szervezetbe. A gyermekek oltását úgynevezett oltási naptár alapján végzik, vagyis az egyes oltások meghatározott életkorokban adandók. Léteznek olyan állapotok, amikor az oltások beadása nem, vagy csak későbbi időpontban javasolt. Ilyenek például a következők: lázas betegség, immunológiai károsodás, terhesség, az oltóanyag valamely komponensével szembeni túlérzékenység, a kórelőzményben súlyos oltási szövődmény az adott oltás beadása után, bizonyos idegrendszeri betegségek.

Általánosságban elmondható, hogy mérlegelni kell az oltások beadása esetén fellépő esetleges komplikációkat és az oltás elmulasztása esetén kialakuló esetleges betegség veszélyeit. Az egyes oltásokat egymással lehet kombinálni, így az oltások száma csökkenthető. Megkülönbözetünk kötelező és szabadon beadható védőoltásokat valamint olyanokat, amiket megbetegedési veszély esetén kell alkalmazni. Kötelező védőoltások Tüdőgümőkór, tbc. Az elsőként beadandó oltás a BCG (Bacillus Calmette-Guérin), ezt az újszülöttek 6 hetes korukig kapják meg a felkar bőrébe. A védőoltás a tuberculosis (tbc, gümőkór) legsúlyosabb formái ellen alakít ki védettséget. Az oltás helyén sokszor duzzanat, pír lép fel, esetenként akár nedvedző elváltozás is kialakulhat (ez később spontán gyógyul). 

Torokgyík, szamárköhögés, tetanusz, járványos gyermekbénulás.

Kettő, három és négy hónapos korban kerül sor a diphteria (torokgyík), a pertussis (szamárköhögés) és a tetanusz (merevgörcs), valamint poliomyelitis (járványos gyermekbénulás) és a Haemophilus influenzae B típusa  ellen védő kombinált oltásra (DTPa-IPV-HiB). A járványos gyermekbénulás elleni oltás ínaktivált kórokozót tartalmaz, a korábban alkalmazott Sabin-cseppet nem használják. A kisgyermekek 18 hónapos korban ismét megkapják a DTPa-IPV-HiB oltást. 

Kanyaró, mumpsz, rubeola. A MMR (morbilli – kanyaró; mumpsz – járványos fültőmirigy-gyulladás és rubeola – rózsahimlő) elleni oltást 15 hónaposan kapják a csecsemők. Ez a vakcina élő, gyengített vírusokat tartalmaz. Tizenegy éves korban az oltást megismétlik. Betöltött hat éves korban ismét sor kerül a DTPa-IPV oltás ismétlésére, ezúttal azonban a HiB komponens nélkül, majd tizenegy évesen is megismétlik a diphteria és a tetanusz elleni oltást. A Hepatitis B elleni oltást a hetedik osztályos tanulók kapják kampányoltás keretében. 2014-től kötelező a pneumococcus elleni védőoltás is.

Szabadon beadható védőoltások

Ma már több olyan oltás is létezik, amely Magyarországon nem kötelezően beadandó, a szülők egyéni mérlegelés alapján (illetve a gyermekorvos javaslatára) kérhetik a beadást (ezek térítésköteles vakcinák). Rotavírus. Érdemes megemlíteni a rotavírus elleni, szájon keresztül beadandó vakcinát. A rotavírus súlyos, hasmenéssel és hányással járó gyomor-bélrendszeri fertőzést okoz. A betegség (főleg kis csecsemők esetén) gyakran vezet kiszáradáshoz és kórházi felvételt is indokolhat. Bárányhimlő. A varicella (bárányhimlő) elleni oltás a fertőzés esélyét jelentősen lecsökkenti, vagy a betegség sokkal enyhébb lefolyásban jelentkezik, a szövődmények megelőzhetők. Beadását olyan fogamzó képes korú nők esetén is érdemes megfontolni, akik vérvizsgálattal igazoltan nem estek át a fertőzésen (hiszen a terhesség korai szakaszában a bárányhimlő súlyos magzati fejlődési rendellenességeket okozhat). Egyéb oltások. További, nem kötelező oltások még például a kullancs encephalitis, a meningococcus baktérium okozta agyhártyagyulladás, az influenza elleni vakcinák.

Részletek: http://www.webbeteg.hu/cikkek/gyermekgyogyaszat/575/gyermekkori-vedooltasok

Az influenza vírusos megbetegedés, melyet láz, orrfolyás, köhögés, fejfájás, rossz közérzet, az orr és a légutak nyálkahártyájának duzzanata jellemez. Az influenzavírusok az egyéb légúti fertőzések kórokozóihoz hasonlóan a köhögéskor, tüsszögéskor és beszéd közben keletkező légúti váladékcseppecskék révén, cseppfertőzéssel terjednek.

Minden évben, késő ősztől tavaszig találkozunk az influenzavírus által okozott, a légutak megbetegedésével járó, széles körben kirobbanó járványokkal. A betegség világszerte előfordul. A klasszikus világjárványok kórokozói közül az influenzavírusok A és B típusai maradtak azok, amelyek változatlanul évről-évre a legnagyobb számú megbetegedést okozzák.

Tünetek, lefolyása

Klinikai szempontból fontos különbség az influenza és egyéb légúti megbetegedések között, hogy az influenza kezdeti tünetei közül a hurutos tünetek hiányoznak. Hirtelen kezdet, magas láz, erős levertség és izomfájdalmak a jellemzők. A hidegrázás vagy borzongás a betegség kezdeti tünete lehet. Az első egynéhány napban gyakori a láz, akár a 39-39,5 C fokot is elérheti. Testszerte, leginkább a háttájon és az alsó végtagban sajgó fájdalom jelentkezik.

A panaszok általában 2-3 nap múlva eltűnnek, a láz többnyire megszűnik, de előfordul, hogy 5 napig is eltart. A bronchitis (hörghurut) és a köhögés azonban 10 napnál hosszabb ideig is fennmaradhat, a légutak teljes gyógyulása pedig akár 6-8 hétig is eltarthat. A gyengeség és kimerültség még napokig, néha hetekig is fennállhat.

A fertőzés egyik legfontosabb szövődménye a tüdőgyulladás. 

Kezelése

Legfontosabb az influenza kezelésében, hogy a beteg maradjon ágyban, pihenjen, sok folyadékot igyon, és kerülje az erőfeszítéseket. A közönséges megfázásnál is alkalmazott szerek, pl. orrdugulást oldó szerek vagy az inhalálás mérsékelhetik a tüneteket.

Megelőzése

A fertőzés megelőzésének egyetlen hatékony módja az időben elvégzett védőoltás.

Az influenza elleni oltásoknak az elsőrendű célja, hogy egyéni védelmet nyújtsanak azon személyeknek, akiknél egy esetleges influenzavírus-fertőzés alapbetegségük vagy életkoruk miatt súlyos lefolyású lehet.

A Magyarországon forgalomban lévő influenzavakcinák kizárólag inaktivált vírust, vagy annak csupán egy meghatározott részét tartalmazzák, így nem okozhatnak influenzás megbetegedést. Valamennyi készítményről elmondható, hogy csak igen ritkán lépnek fel olyan nem kívánt mellékhatások, – mint láz, fejfájás – melyek a vakcina beadásával összefüggésbe hozhatók.

http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/influenza/90

Sok szülő panaszolja, hogy kislánya, kisfia egész télen náthás, köhög. Általában az immunrendszer működésének a zavarára gondol, a bölcsődét, az óvodát hibáztatja, önmagának tesz szemrehányást. Tapasztalat, hogy a 4 éven aluli gyermek évente átlag 10 hurutos perióduson esik át és épp e megbetegedések hatására válik egyre ellenállóbbá.

A kisgyermekkori betegségeknek köszönhetően az iskolások jó része már csak 3-4-szer kénytelen hurutos betegség miatt otthon maradni.

A hurutos megbetegedést vírusok okozzák. A lehűlés, a huzat, a félrecsúszott sál, az átázott cipő csak megkönnyíti, hogy a nyálkahártyán élő vagy odakerülő vírusok megbetegedést okozzanak. A betegségek téli halmozódásának oka az is, hogy zárt helyiségben, szorosabb közelségben élve a vírusok könnyebben tudnak terjedni.

A hurut kezelésére olyan szer nincs, ami a náthát okozó vírust elpusztítaná, de a tüneteket enyhítő orvosságok léteznek pl.: hörgőtágító, nyugtató hatású készítmények, amik nagyon sokat segítenek. A szülők gyakran várják, hogy az orvos antibiotikumot adjon, holott az antibiotikumos kezelésnek a vírusra semmi hatása nincs.

A C-vitaminnal más a helyzet. A napokon keresztül rosszul evő beteg C-vitamin ellátása csökken. A lázas állapot emeli a szükségletet, így érdemes ilyenkor C-vitamint adni.

 A hurutos kisgyermek állapotán lehet segíteni:

• a párás levegő belélegzése enyhíti a köhögési ingert és sokszor átjárhatóvá teszi az orrot, ezért törekedni kell a szoba levegőjének párásítására. Eredményesebb az edényből való párologtatásnál pl. a fűtőtestre tett nedves törölköző, mert több vizet ad le.
• az inhalálás a forrázás veszélyével jár, ehelyett tegyünk forró vízbe illóolaj tartalmú gyógynövényt pl.: kamilla, levendula, borsmenta, ami kellemesebbé teszi a párolgást,
• meleg tej, tea vagy limonádé lefekvés előtti fogyasztása könnyebben felköhöghetővé teszi a hörgőkben képződő váladékot.

A gyermekkori hurutos megbetegedés gyakran kezdődik hányással. A beteg gyermek egyébként is étvágytalan, így hát ne csökkentsük az evést! Annál nagyobb szüksége van gyümölcsre, gyümölcslére, teára, limonádéra. Akkor elegendő az elfogyasztott folyadék, ha a szokásos mennyiségű az ürített folyadék.

Tájékoztató a fejtetvességről (az Országos Epidemiológiai Központ módszertani levele alapján)

A fejtetvesség előfordulása évről évre visszatérő jelenség a gyermekközösségekben.

A fejtetű jellemzői

A fejtetű 3-4 mm nagyságú rovar, amely színét a haj színének megfelelően változtatja, ovális alakú petéit, a serkéket, erős cement anyaggal szorosan a hajszálak tövéhez ragasztja. A legtöbb seke rendszerint a halánték és a tarkótájon található. A serkéből a tetvek 7-8 nap alatt kelnek ki. Ártalmuk elsősorban a viszketés és vakarózás, amely felsebzi a bőrt és ennek következtében másodlagos bőrgyulladás alakulhat ki.

Terjedésük

A fejtetű közvetlen érintkezés útján terjed, leggyakrabban úgy, hogy játék közben a gyermekek feje egymáshoz ér. Közös használati tárgyakkal átvihető egyik személyről a másikra. A gyermekektől fertőződhetnek a szülők, testvérek és egyéb családtagok, akik a fejtetűt továbbadhatják.

Felderítésük

Fejtetvességre utaló gyanú esetén a hajat lazán szét kell választani. Elsősorban a fülek mellett, illetve mögötti területet kell gondosan megvizsgálni. Mivel a tetvek fény elől gyorsan menekülnek, ezért főleg a serkéket kell keresni. A serke és az élő tetű a barna és fekete hajban szabad szemmel is könnyen észrevehető, a világos hajúaknál azonban már fokozottabb figyelem szükséges. A fejtetvesség vizsgálatát kézi nagyító használata megkönnyíti.

Irtásuk

Elölésük aránylag egyszerű. A gyógyszertárakban beszerezhető tetűírtószerek (Nittyfor, Pedex) a tetveket és a serkéket rövid időn belül biztosan elpusztítják.

A kezelést gondosan el kell végezni a használati útmutató szerint.

A tetűírtószeres kezeléstől elpusztult serkéket a gyermek hajáról el kell távolítani, ezek eltávolítása gyakran nem könnyű. A serkék a hajszálról ecetbe mártott sűrű fogazatú fésűvel, két körmünk közé fogva, esetleg csipesszel történő lehúzással, vagy egyszerűen a hajszál levágásával távolíthatók el.

Megelőzésük

Ennek egyik leghatékonyabb tényezője a szülői gondoskodás. Figyeljünk fel arra, hogy gyermekünk gyakran vakarja a fejét, fordítsunk gondot a rendszeres hajápolásra, a hajmosásra és fésülésre. A gyermek tisztálokdásának, fésülködésének rendszeres ellenőrzése nagyon fontos, időről időre vizsgáljuk át a gyermek haját, hogy nincs-e benne élő tetű vagy serke.

Ha gyermekünk olyan közösségbe járna, ahol fejtetvességről hallunk, a tetűírtó hajszesznek a fejmosás utáni alkalmazása biztosan meggátolja a hívatlan vendégek megjelenését és a következő hajmosásig biztosítja a tetűmentességet.

A gyermek kezelése elsődlegesen a szülők feladata és kötelessége!

A bárányhimlő (varicella) fertőző, cseppfertőzéssel terjedő, piros, viszkető, hólyagos pattanásokat és lázat okozó, vírusos megbetegedés. Rendkívül fertőző volta miatt szinte mindenki már gyermekként találkozik vele. A bárányhimlőn átesettek általában egy életre védetté válnak. Lehetséges azonban második fertőzés is, ha az első netán nagyon korán vagy csak nagyon enyhe formában zajlott le. A bárányhimlő általában spontán és jól gyógyul, de szövődmények minden életkorban előfordulnak, gyakrabban felnőttekben. Védőoltással megelőzhető. 

A gyermekek többsége, mintegy háromnegyede – leggyakrabban 3 és 10 éves kor között -, de legkésőbb 15 éves koráig átesik a bárányhimlőn. A csecsemőkori és felnőttkori varicella ritka, de előfordul. Újszülöttek ritkán betegszenek meg, mivel – amennyiben édesanyjuk már immunitást szerzett – az anyatej révén védettek. A felnőttek mintegy 5%-a fogékony bárányhimlőre. A fertőzés cseppfertőzéssel, a bárányhimlős beteggel való közvetlen érintkezéssel, illetve testnedvei útján terjed.

A betegség nagyon ragályos, így különösen zárt gyerekközösségben hamar elterjed a fertőzés. A lappangási idő 14-21 nap, azaz a fertőzést követően két-három héten belül biztosan jelentkeznek a tünetek. Az első himlős hólyagok megjelenése előtt 1-2 nappal a beteg már fertőz, és ez a hólyagokat felváltó pörkök leeséséig tart. A bárányhimlő általában az első héten lázzal jár. Ha a beteg nem vakarja el a pattanásokat, akkor a gyógyulás általában zavartalan. A gyermekkori bárányhimlő a legtöbb esetben magától meggyógyuló, jóindulatú betegség, bár minden életkorban – ritkán – súlyos szövődmények is előfordulhatnak.

A várandósság első három hónapjában – a magzat szerveinek kifejlődése idején – bekövetkező fertőzésnek potenciálisan magzatkárosító hatása lehet. 

Kezelése

A betegség első hetében, addig, amíg a beteg lázas, illetve amíg új hólyagok jelennek meg, ágynyugalomra van szükség. A kiütés szárazon kezelendő, ha viszket a gyermek teste, hintőporozzuk be.

Megelőzése védőoltással lehetséges.

http://www.hazipatika.com/betegsegek_a_z/baranyhimlo/151

Miért veszélyes az energiaital a gyermekekre?

Az energiaitalok koffeint tartalmaznak. Már 3 mg koffein hatással van a gyermeki szervezetre. Tünetei: szapora szívműködés, izgatottság, kipirult arc, megemelkedett pulzusszám, magas vérnyomás. Az italok aminosavat is tartalmaznak, ami a fizikai erőnlétet fokozza azzal, hogy beviszi a cukrot a sejtekbe, és növeli a teljesítőképességet. A túl sok koffeintől egész napra gyorsabb lesz a pulzus, ha naponta fogyasztja valaki ezeket a szereket, szinte soha nem térhet vissza a nyugalmi állapotba a szívfrekvencia. Minden nap ezt nem lehet egészségkárosodás nélkül csinálni, borítékolhatóak a szív-, és érrendszeri problémák. Az energiaital 7 káros hatása: 1. Szorongásos zavarok: Az energiaitalok az agyi betegségek széles skáláját okozhatják, mint a depresszió, szorongás. Ezen kívül reakcióba lépnek az agyműködést vagy idegrendszert szabályozó gyógyszerekkel. 2. Nagy mértékben blokkolják a vitaminok és ásványi anyagok felszívódását, így ha vitaminokat szedünk vagy akár csak megpróbálunk egészségesen étkezni, a vitaminok és ásványi anyagok 60 százalékát a koffein kihajtja szervezetünkből. 3. Szívbetegségek: Az energiaitalok rontják a szív állapotát. A koffein emeli a vérnyomást, anginás rohamokat okozhat. Nagy mennyiségben az energiaitalok szívrohamhoz is vezethetnek. 4. Magas a cukortartalmuk 5. Bizonyos energiaitalok alkoholt is tartalmaznak, vagy gyakran vannak alkohollal kombinálva. Az alkoholos energiaitalokat sajnos gyakran vásárolják gyerekek, akik könnyen rászokhatnak és veszélynek teszik ki magukat. 6. Vesekő problémák: Az energiaitalok általában nagy mennyiségű aszkorbinsavat tartalmaznak, amely 41 %-kal emeli a vesekő kialakulásának kockázatát. 7. Koffeint tartalmaznak: Az energiaitalok átlagban 80 mg koffeint tartalmaznak, a kávé mintegy 130 mg-ot. Mindkettő okozhat ezért nem kívánt mellékhatásokat, mint heves szívdobogás, idegesség. Ezek a tünetek növelik a szívbetegségek kockázatát. Az energiaitalokat tilos 14 éven aluli gyermekeknek fogyasztaniuk!  2. Fejezet Definícióról általában A definiálás magyarul meghatározás, egy olyan tevékenység sor melynek eredményeképpen valamit vagy valakit meglehetős pontossággal igyekszünk leírni. A meghatározás folyamata értelemszerűen valamiért történik és a meghatározás során keletkező leírás valamire felhasználandó. A veszélyeztetettség meghatározása azért történik, mert vannak olyan helyzetben lévő gyermekek, akiknek – legjobb érdeküket figyelembe véve – gyermekvédelmi közszolgáltatás jár. Egy adott helyzetben a veszélyeztetettség meghatározása kijelöli a problémák jellegét és körét, továbbá a gyermekvédelmi közszolgáltatás célját, irányát, a megvalósítás eszközeit. A szolgáltatás közgazdasági fogalom. Szolgáltatásnak nevezzük mindazon tevékenységeket, melyek szükségletek kielégítésére irányulnak. A tevékenység elvégzőit szolgáltatónak hívjuk, az igénybevevőket a tevékenység ellenszolgáltatás léte nem léte alapján vevőnek, vagy kliensnek, vagy éppen a szolgáltatás tartalma alapján betegnek, tanulónak, ügyfélnek, vádlottnak etc. pl.: veszélyeztetett gyermeknek nevezzük. A gyermek veszélyeztetettségének definiálása, és még inkább értelmezése meglehetősen tisztázatlan kérdés még napjainkban is. A már létező és a gyermekvédelemben a veszélyeztetettségre használt definíciók: A Gyvt. a veszélyeztetettség fogalmát az alábbiak szerint határozza meg: „Olyan – a gyermek vagy más személy által tanúsított – magatartás, mulasztás vagy körülmény következtében kialakult állapot, amely a gyermek testi, értelmi, érzelmi vagy erkölcsi fejlődését gátolja vagy akadályozza.” A definíció átfogó módon tartalmazza mindazon körülményeket és azok negatív hatásait, amelyek együttállása esetén megállapítható a gyermekvédelmi probléma, a veszélyeztetettség. Mindez azonban csak általános iránymutatást ad a területen dolgozó szakemberek számára egy konkrét helyzet megítélése során. Ez az általánosságban meghatározott definíció magában hordja azt a dilemmát, hogy a veszélyeztetettséget objektív, központilag meghatározott mutatók alapján, vagy szubjektív, a szakember tudására, ismereteire támaszkodó megítélés alapján kell, illetve lehet megállapítani. E problémakör pontosabb értelmezésében nagy segítséget nyújt Szöllősi Gábor: A gyermekvédelmi probléma, mint társadalmi konstrukció című írása. Szöllősi a pozitivista és a konstrukcionista megközelítéseket ötvözve megállapítja: „Ahhoz tehát, hogy valami gyermekvédelmi problémának (veszélyeztetettségnek, bántalmazásnak, elhanyagolásnak stb.) minősüljön, szükség van arra, hogy – a szituáció bizonyos objektív sajátosságokkal bírjon, és – a társadalom ezt gyermekvédelmi módon kezelendőnek minősítse. Azok a helyzetek, melyekkel a gyermekvédelem foglalkozik, objektív tulajdonságaik alapján nem egy, hanem több különböző jelenségcsoportba tartoznak. Mindegyikük árt a gyermeknek, de mindegyiknek más az oka, a lefolyása és a hatása. Az eltérő jelenségcsoportokat az köti össze, hogy a társadalom egyaránt a gyermekvédelmi módon kezelendő problémák közé sorolta őket. Másrészt sok olyan jelenség, amely szintén árt a gyermeknek, azért nem tartozik a gyermekvédelmi problémák közé, mert a társadalom nem így minősíti őket. Lehet, hogy nem is tekintik őket társadalmi problémának. Az is lehet, hogy társadalmi problémának tekintik őket, de másféle (nem gyermekvédelmi jellegű) megoldást alkalmaznak. Tehát a gyermekvédelmi problémává válását nem lehet sem csak a helyzetek objektív jellemzőivel, sem kizárólag a helyzetek társadalmi minősítésével megmagyarázni.”